Mi a különbség a cigánybűnöző, és annak őskeresztény változata között?
Ma kiderül.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy talmudista informatikatanár, akivel barátságot kötöttem. Történt egy nap, hogy ez az úriember egy soha vissza nem térő lehetőséget ajánlott nekem. Szervezett ugyanis egy kulturális alapítványt, melynek egyik legfőbb célja bizonyos antikvitások digitális archiválása volt. A forgó gyertyatartó (A részleteket itt mellőzőm, mert az üzleti titok megsértése csúnya dolog). Kérdezte, hogy össze tudnék-e hozni egy olyan programot, ahol ezek a régiségek adatbázisból kereshetőek, és tetszés szerint, három dimenzióban forgathatóak. Igent mondtam, megkötöttük tehát az előzetes megállapodást, majd az egyik otthoni gyertyatartójáról elkészítettem egy Flash alapú referenciát. Ezt a munkatársaival együtt el is fogadta, és mindenki boldog volt, nagyon.

Igen ám, de homok került a gépezetbe. Fel is hívott engem, hogy apróbb nehézségek így, hivatali problémák úgy, a projekt beindításához sürgősen szüksége lenne vagy 10 millió forintra. Mondtam neki, hogy hát sok szerencsét hozzá, én maximum kicsivel több, mint 2 millióval tudnám kisegíteni, de azzal se nagyon szívesen. Ja, de hát neki mégis szüksége lenne arra, és még emellett is tudnék segíteni, elvégre a lakásom is ér vagy 16 milliót. Nem kell aggódnom - mondta - néhány hónap lenne az egész, utána pedig visszakapnék mindent, és a lakásom is újra tehermentes lesz.  

Ez így elég félelmetesen hangzott, miután korábban már igen részletesen utána olvastam a hasonló lakásügyletek veszélyeinek, mikor is hasonló ajánlatokkal bombázott engem egy vastag aranyláncos kancigány a maga luxusmercijével. (Erről szóló beszámolóm Tomcat levelezési rovatában is megjelent. Ne tudjátok meg, hogy milyen ideges lett az elutasítás után az roma, miután olyannyira behülyítettem a megjátszott érdeklődésemmel :-)). Mi tagadás, most is vonakodtam igent mondani, elvégre arra kértek, hogy a csaknem 18 millió forintos vagyonomat az utolsó fillérig kockáztassam. Ennyire azért nem tűnt fontosnak semmi se. :-)

- De hát neked is van saját lakásod, meg a barátnődnek is ugye. Miért nem azokra vesztek fel inkább kölcsönt? - kérdeztem.
- Mert azokon már a múlt hónapban túladtunk. Meséltem neked, hogy végre összeköltözünk. Épül itt a közelben egy lakópark, két egymásba nyitható lakásra már be van fizetve 13 millió forint. Kicsit körülményes lenne kivenni onnan a pénzt, mert van ennek egy közel 6 hetes átfutási ideje. Annyi időm pedig most nincs.

-
No hát, akkor semmi gond - mondom - eszközölsz egy szerződésmódosítást a lakópartos cégnél. Kérek egy fizetési kimutatást, szerződésbontási jogot, és legyek megjelölve a kifizetések kedvezményezettjeként.

Előbb még ellenőriztem, hogy tényleg széljegyezve vannak-e ezek a vásárlások a lakópark tulajdoni lapján, de végül is ebben maradtunk. Megkaptam a kért papírokat az építkező cég fejlécével, az ottani értékesítési igazgató aláírásával. Mindezt a tanárommal ügyvéd előtt megerősítettük. No hát, de jó, most már biztos, hogy nem kockáztatok semmit. Ha gond van, kiveszem a pénzt a lakópartból. Átadtam is neki a 2 és fél milliót, a lakásomra pedig aláírtam a 8 milliós jelzálogszerződést. Annyira nem éreztem ezt veszélyesnek, hogy mindennek a közjegyzői ellenjegyzése ellen se tiltakoztam. Ennek az volt a lényege, hogy bármely fizetési részlet elmaradása esetén a kölcsönadónak joga van közvetlen bírósági végrehajtást eszközölni mind az én lakásom, mind pedig a tanárom barátnőjének mellettem szintén kezesként belépő édesapja (továbbiakban: apósa) ellen, aki egy nagyobb törökbálinti telket adott biztosítékként - igaz, egy bank közel 100 milliós egyetemleges jelzálogával terhelve.

Történt ez 2004 májusában. Hamar elillant a nyár, és eljött nap, amikor már fizetnie kellett volna a tanáromnak.

- Sajnos néhány héttel csúszik a dolog. - mondta.

Ezzel nekem, ami a saját pénzemet illeti még nem lett volna semmi különösebb bajom, csak hát a másik hitelező bizony már ott állt a sorban, és bármikor végrehajtási jogot jegyezhetett volna be a kérómra. A tanárom mindeközben azzal mentegetőzött, hogy sajnos őt is hitegetik, de azok ellen az emberek ellen kész öngyilkosság fellépni, mert képesek, és "miközben mész haza, fejbe lőnek, mert valójában NBH-s, kémelhárító tisztek".  De nem kell aggódnom - mondta - mert egymillió forint plusz bánatpénz vállalása fejében a hitelező hajlandó volt eltekinteni a részletek folyósításától. Megelégedett azzal, hogy csak az eredeti féléves időtartam végén látja a teljes összeget. Személy szerint nem igazán találtam megnyugtatónak, hogy július helyett a decemberi fagyban kerülök utcára, úgyhogy ezen a ponton láttam időszerűnek ügyvéd édesanyám segítségét kérni.

Gondolom nem kell mondanom, hogy ebből egy jó nagy patália, és üvöltözés következett. Hogy ők édesapámmal segíteni akartak engem az élet elején, én meg, hülye kölyök, bazmeg, mindent egy mozdulattal bűnözőknek ajándékozok, miegymás. Mivel saját bevallása szerint is "túl pipa" volt ahhoz, hogy megfontoltan tudjon gondolkodni, átadta az ügyet a barátnőjének. Az első dolgunk az volt, hogy közöltük a lakóparkos építő céggel: élnék a jogaimmal, és kérnénk szépen 11 millió forintot. Előre is köszönjük, puszika.

Jött is a válasz néhány hét múlva, hogy hát nem úgy van az, mert az ő kezelésükben lévő 13 millió forint az a valóságban úgy néz ki, hogy az egyik lakásra be van fizetve 200 ezer forint (!), a másikra pedig valóban bent van 5 millió, de az viszont gyámhatósági bejegyzéssel terhelt. Ami a nálam lévő igazolást illeti, cégüknek az idáig nem volt tudomása arról, hogy ilyen tartalmú dokumentum létezik. Az nem az ő pénzügyi osztályukon készült, a rajta található pecsét nem valós. Az úriember, akinek az aláírása rajta szerepel, 2003 decembere óta nem áll az alkalmazásukban, munkakörét tekintve sose volt értékesítési igazgató. Hozzátették még, hogy a helyzet tisztázása végett személyesen is felvették a kapcsolatot vele, és úgy nyilatkozott, hogy sose írt alá ilyen tartamú dokumentumot, a rajta szereplő aláírás nem tőle származik.

Arra már ki se térek, hogy néhány, a tanárom lakásán véletlenül ;-) a saját papírjaim közé keveredett levelekből bizony kiderült, hogy rajtam kívül még jó néhány embert kevertek bele az ügyeskedésükbe hasonló módon. Vagy arra, hogy az 50 ezer forint alaptőkével bejegyzett alapítványuk telefonjain másfél milliós tartozás halmozódott fel néhány hét alatt. Vagy esetleg, hogy az eredetileg felvett 8 millió valójában csak 5 millió forint volt, a többi pedig uzsorakamat. Nem térek ki ezekre, mert nem akarom estig írni a mai blogbejegyzést.

Szó mi szó, mi persze egy kicsit furcsálltuk a cég válaszát, úgyhogy közöltük is a tanárommal, hogy itt már bizony okirat hamisításról is szó van, nálunk lévő papírokból pedig olyan szép büntetőfeljelentést tudnánk kerekíteni, hogy azt öröm lesz nézni. Ekkor jelentkezett be az ügyvédemhez a tanárom apósa, hogy írásban kézfizető kezességet vállaljon a lakásomat terhelő jelzálog, valamint a tanáromnak adott magánkölcsön visszafizetésére. Mindehhez azonban néhány hétig a türelmünket kérte, amíg cége ingatlanjaiból felszabadítja az összeget.

Teltek múltak a hetek, és hát csak nem arra ébredtünk megint, hogy fizetni kéne a hitelező fele. Após bácsi sajnos még nem végzett az ígért ingatlanügyletekkel, a hitelező bácsi viszont már közölte, hogy ő pedig küldené énhozzám a végrehajtó bácsit. Ez volt az a pont, amikor - barátság ide, vagy oda - beadtuk a polgári keresetet a bíróságra, a jelzálogszerződések érvénytelenítését kérve, mivelhogy azok végrehajtása a bűncselekménnyel okozott károk kielégítését jelentené. A tárgyalás júliusra lett kitűzve.

Ez a lépés hatásosnak bizonyult, ugyanis januárban végre megkapta a hitelező a pénzét. Bár történt még néhány apró adminisztrációs nehézség, minek következtében a mai napig nem kaptam meg a földhivatali értesítést arról, hogy a lakásom tehermentes lenne, de ezek saját ügyvédem, és édesanyám szerint is olyan jelentéktelenek, hogy ezzel itt nem untatnálak benneteket. A lényeg, hogy azt a pénzt, amit a nagymamám hagyott rám, mindezek ellenére még mindig nem kaptam vissza. A legújabb, hogy a tanárom egészségügyi problémáira hivatkozva ma reggel a hétvége magasságában ígér fizetést.

No hát akkor vonjuk is le a tanulságokat...

A cigány, és a cionista bűnöző közti különbség:

  • A cigánybűnöző a saját szellemi szintjén álló emberekhez van szokva, így indítékai átlátszóak. Törtető nyomulása a leghiszékenyebb emberben is egészséges gyanakvást ébreszt. Őskeresztény, démoni változata ezzel szemben egy becsületes, makulátlan úriember látszatát kelti.
  • A cigánybűnöző vastag aranylánca, és sunyi mosolya láttán rögtön egyértelművé válik a behízelgő modora mögötti kristálytiszta rosszindulat. Igazhitű változatánál viszont az ember szemen köpi magát, ha neadjisten előítéletes gondolatai támadnak. Az már ugye - kimondani is szörnyű - antiszemitizmus lenne, és ugyan ki manapság az fasiszta állat, aki a gázkamrák ajtajánál gyermekagyakat boncoló sátánok eszméivel azonosul? Nem, nem! Ezeket a gondolatokat el kell hessegetni, jó messze. Fúj, távozzatok csúnya náci gondolatok!
  • A cigánybűnöző nincs felkészülve minimális jogi műveltségre sem, előadása közel sem alkot kikezdhetetlen logikai egységet. Az asszimilálódott elitbűnöző más. Ő minden felmerülő kételyedre megnyugtató magyarázattal szolgál, minek következtében bármelyik oldalról is vizsgálod az ajánlatát, mindenhonnan egy korrekt ügymenetet képe rajzolódik ki. Ha nem vagy fasiszta, nem is kételkedsz.

Innentől pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy ma Magyarországon tényleg azok ellen kell-e felszólalni, akik könnyű azonosíthatóságuk okán, egy minimális körültekintés mellett, egyáltalán nem jelentenek semmiféle veszélyt - ahogy ezt például Tomcat is teszi - , vagy helyettük jobb lenne esetleg az észrevétlenül delejező - tehát sokkalta alattomosabb - banditákra koncentrálnunk?

Mindenkinek ajánlom, hogy gondolja ezt végig.

By SoDI


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!