Én a hétköznapi beszédben egyszerűen leszarom. :)
Ha hadarva is érthető a cucc, amikor kérek valamit a boltban, akkor ne húzzuk már vele az időt. Hogy a kiszolgáló csaj mit gondol rólam, pont le van szarva, érted. Másrészt pedig, ha eredetileg úgy tervezem, hogy a saját mondataimat kivágom a videóból, akkor szintén le van szarva, miként beszélek rajta, mert ott sem én vagyok a lényeg, hanem az interjúalany.
AZ IRODALMI BESZÉDSTÍLUS SZERINTEM CSAK AKKOR INDOKOLT, HA AZ EMBER DIREKT MIKROFONBA, KÖZÖNSÉG ELŐTT, VAGY OLYAN EMBEREK SZÁMÁRA ADJA ELŐ A MONDANIVALÓJÁT, AKIKNÉL FONTOS, HOGY PONTOSAN ÉRTSENEK MINDENT, AMIKOR HATNI AKARUNK RÁJUK.

Ezt édesapám néha viccesen valóban úgy fogalmazza meg, hogy 5-6 éves koromban sokkal tisztábban beszéltem minden helyzetben, de ez csak azért van, mert akkor még egyformán akar az ember hatni mindenkire, és nincs olyan kategória, hogy "le van szarva, mit gondol ez az akárki, csak adja oda a polcról, amit kérek, oszt megyek is". :)))
Az, hogy ne hadarva, hanem a figyelmemet fókuszálva szóljak valakihez, rangot jelent, ki kell tehát érdemelni. :))

Nem vagyok beszédhibás, mert közönség előtt, vagy ha egy fontos emberrel beszélek, mindig tisztán ejtek ki minden hangot. Pont.