Sodi Öszödi beszéde:



Az amit el tudtam nektek mondani az elmúlt pár évben, sőt talán több is volt, mint pár év, az természetesen nem az egész életem. Az természetesen nem képes magába foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kellett volna tenni és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétűségét, ami kellett volna a sikeres élethez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönöm szépen.

Ha őszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyok kétségekkel. Hogy a magabiztosság mögött ott van az őrlődés és a gyötrődés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálok, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani Tomcat támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb radikális lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.

Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudom. Nincsen ennyi kapacitásom. Az az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig netezek és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudom 12-15 óránál többet gépezni, mert kell enni, inni, szarni, masztizni. Nem tudom. Ennyi tehetségem van gyerekek.

Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettem. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a webshop prezentálása előtt előkerüljenek olyan papírok, amelyek rólam szólnak azt megtettem. Úgy őriztem a titkot, hogy miközben tudtam és ti is tudtátok, hogyha el fog jönni a prezentáció napja, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémám nem volt. Úgy őriztem a magabiztosság álcáját évek óta, mint soha az életben. Természetesen mindaz, amit tudok, a webshop kidolgozottsági foka hagy maga után kívánnivalót. Igen. Igazatok van. Pontosan tudom én azt, hogy rengeteg kockázattal nézek szembe. Mikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzak oda, mert így öt éven belül éhen halok tudom én ezt ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudom. Egy nagyon szűk fázisban dolgozok csak. Nem ám reggeltől éjszakáig. Hogy nehogy baj legyen. Őrületbe kergetem anyámat bizonyos pontokon, hogy összeszedem a szükséges mennyiségű pénzt. És én magam, ahogy már sokszor tapasztalhatta, az elmúlt egy hónapban talán háromszor kezdtem el üvöltözni és kiabálni, nem bírva mindennek a feszültségét. Montam hogy húzzon már a picsába ezzel. Gyerünk előre.

Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtam. Nem kicsit, nagyon. A világon ilyen böszmeséget még ember nem csinált, mint amit én csináltam. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végigélősködtem az utóbbi tíz évet. Teljesen világos volt, hogy amit csinálok, az nem normális. Annyival vagyok túl anyám bizalmán, hogy én azt nem tudtam korábban elképzelni, hogy a kapcsolatunkban ez valaha elő fog fordulni. És közben egyébként nem csináltunk semmit tíz évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős dolgot, amire büszke lehetek, azon túl, hogy a szarból visszahoztam a lakásmaffiás ügyet a végére. Semmit. Ha el kell számolni anyámnak, hogy mit csináltam tíz év alatt, akkor mit mondok?

Természetesen a dolog az nem ilyen egyszerű Nem. Őrült dolgokat csinálok mostanában melyeket egy darabig nem csinálhattam, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnom, hogy majdnem belegebedek. Aztán lassan fölbukok. Mert nem bírom jobban a tempót. Ez a helyzet. Közben meg be kell nyalni Tomcatnek, meg Schlingloff Sanyi, ismeritek.

Nézzétek. A dolog az úgy áll, hogy nekem nincs sok remény. Záhonyi Pistinek igaza van. Lehet még egy picikét itt teszetoszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljön az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, anyám pénzbősége, meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljem. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatok nagyon sokáig, meg kib….ott sok elemzést el lehet végezni, hogy mikor üt be a krach, azt tudom nektek mondani. Nem tudok még hetekig elemezni gyerekek, nem tudok. Az első nap el kellett volna kezdenem dolgozni, hogy kb ilyenkorra már lakásom és autóm legyen.. Elemezgethetek még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk és azt mondják, hogy ők már elemezték. Le vagyok írva. Ezért annak az előrebocsátásával, hogy amit csinálok, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani.

Aki a radikálisoknál befolyásos, véleményformáló zsidó ügyekben Tomcattől Gondáig, Pál MArcitól Molnár F. Árpádig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozunk. Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is hatalmas tévedésekben vannak. Kezdjek adócsaló vállalkozást. Tudjátok, hogy mennyi jön be ebből, még ha szerencsém is van? Az egésznek az egyenlege kevesebb, mint 200 ezer forint havonta. Oda jön hozzám Magyarország talán legnagyobb radikálisa, Novák Előd. Hatalmas nagy hanggal, hogy: Endikém olvasom a Zsindexfórumon, hogy bebuktál a webshoppal, és így öt éven belül a híd alá kerülsz.. Mondom: Elődkém, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó Isten. Odajön Budaházy Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell úgy tenni mintha minimálbéren lennék, miközben sokat keresek. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy én nem is dolgozok semmit. Ja? Hát, ha nem dolgozok semmit akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell dolgoznom. Mikor dolgoznom kell, akkor elfogy a tudomány.

Általában sok kritika van, hogy nem vagyok normális, mindenkinek van ötlete, hogy mit kéne máshogy csinálnom, és máris nem lenne annyi gondom. Csak az a problémám, hogy nem 10 éve vagyok hülye, hanem, nem mondom meg, hogy mióta. Hát ez a baj. Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarok csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje.

Gyerekek. Nem vagyok tökéletes. Egyáltalán nem. Nem is leszek. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó pár évben. Hogy ami tisztességtelenül megcsinálható, ami a tehetségemből kitelik, mert nem játszok különleges meccseket, mert az energiámat nem munkára fordítom.

Képes vagyok nagyjából erre a teljesítményre. Képes vagyok programozni. Lehet, hogy van valaki, aki tud mást. Nem tud, nem tud ennél többet és ennél jobbat. Nem lesz rá képes. Ha belegebedik, akkor sem. Nagy munka volt ez a blog. Muszáj volt megcsinálni. Nem beszélek a tanulmányaimról, Tomcatről, a blogomon trollkodókról, anyámhoz fűződő kapcsolatomról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentős és mély javaslataim lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenem, nem ez a legfontosabb. Pénz vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a radikális jobboldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.

És akarok most egyetlenegyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom elmondani nektek. Fantasztikus dolog blogot csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy blogot vezetni. Az utolsó pár évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált és egy dolog fűtött: visszaadni magamnak a hitet, hogy megcsinálhatom, hogy nyerhetek. Hogy nem kell lehajtanom a fejem ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Tomcattől, meg a gyárosoktól és tanuljam most már meg magamat nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok. Egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszek-e. Csinálok-e valami nagyot? Azt mondom-e, hogy: a rohadt életbe, meg mertem tenni és nem szarakodtam azon, hogy hogy az indexzsidók mit szólnak b….a meg. Nem szarakodtam azon, hogy anyám mit gondol az életvitelemről, hanem megértette, hogy másról szól ez a kurva élet. Hogy megérti-e azt, hogy azért érdemes bloggerrnek lenni itt a XXI. század elején, hogy végre legyen társaságom. Csak azért.

Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom. Ne vágjátok mindig a képembe. De csak azért érdemes. Majdnem beledöglöttem, hogy évekig úgy kellett tenni, mint ha tanultam volna. E helyett masztiztam reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsinálom, és van hozzá pénzem, vagy mást se fogok csinálni. Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogyha mégis beállok a baloldalhoz. Soha nem fogom a radikálisokat bántani. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljak a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú írásokban ecsetelni nekem az Indexfórumon, hogy elcseszem az életem, aztán majd rájönni, hogy soha nem fogok megváltozni, mert újra csak azt csinálom, amit eddig. Én nem fogok dolgozni. Volt ilyen nagyszülőm, aki mindig dolgozott. Anyám is, aki állandóan elmondta, hogy nem lesz ez így jó. Amíg van pénzem és megyek előre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nem jut szociális segély, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt x év összes bosszúságán felemelkedni, és megtermelni a segélyem vagy azt gondolja, hogy á, francba, ez a gnóm is az adómból él. Azt mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt, egyáltalán nem. De a hátam miatt NEM VAGYOK ALKALMAS FIZIKAI MUNKÁRA! Én azt mondom, hogy veszek egy nagy levegőt, iszok kurva sok bort, alszok egy-két éjszakát és eldöntöm magamban, mert ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy "na, a franc egye meg, lehet, hogy SoDInak van igaza", mint ahogy mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind ugyanazokat a mondatokat mondjátok, mint amit az elmúlt években mondtatok, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. B....átok meg zsidók!

Az nem oké, hogy én változzak meg. Az nem oké, hogy egyébként kiállok és elmegyek dolgozni. Az az oké, hogy hajlandóak vagytok ti is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltatok rólam. És ehhez képest az hogy dolgoznom kéne, csak szimpla kényszer. Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem van. Ma legfeljebb az a választásotok, hogy megpróbáltok-e a bocsánatomért esedezni, vagy a hatalomátvétel után végetek. A megoldás biztosan nem tökéletes, igazatok van. Csak nem tudtok jobbat. Olyat, amiben meg tudtok állapodni a radikálisok nagy részével, el tudlak fogadtatni titeket a Kuruccal és másokkal Tomcattől a Krokóig, Alkától a Bloginig, Dragotól a Numberig, meg mondjuk velem. Mert ezekkel is ki kéne egyeznetek. Egyedül külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott fogunk mind ülni a parlament és a demokrácia romjain aztán jöhettek segget csókolni. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni.

Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Jönnek majd hozzám végrehajtók, jönnek. Úgyse tudnak sokáig maradni a szag miatt, előbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha ki lesz takarítva a lakás.

Semmihez nem ragaszkodom úgyhogy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak kell lenni a webshoppal. Dehogy! Én ezt az oldalt szervezem, kódolom. Aztán újra és újra mikor feltörik a zsidók. Persze, csak mert hagyom őket. Ha nem mondom nekik hogy ott a biztonsági rés, már fel se akarják törni! Hát gyerünk a hétszázát, előre! Ezt tartom a dolgomnak. És amiben döntöttem, hogy nem engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-Z-ig megírt forgatókönyvem erre a helyzetre és azt mondom, hogy ki fogom belőlük verni. Francot! Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet magamat a végsőkig leégetni, hogy az utcára se merjek menni, hogy sose legyek úrrá a kishitűségemen meg a régi reflexeimen. Arra van! Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben. Egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettől, amit ebben a pár évben csinálhattam. Az a személyes sztorim, hogy meg kell változtatni ezt a kiba..ott életemet, mert ki fogja megváltoztatni, Anyám fog sokadjára is kihúzni a szarból?

Vagy C változat, jönnek megint a gyárosok. El lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult a tanulmányaim dolga. De hát amelyikőtök bement egy egyetemre tudja, hogy az tanulásra épül. Persze, hogy tíz éve nem haladok sehova de igen, azt látom, hogy még van időm. Valamelyikőtök mondta talán Mocskos Féreg, az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság kérem szépen, hogy a magyar segélyezési rendszer egyik oldalról a hozzám hasonló naplopókat nem ösztönzi munkára aztán még ráadásul rá sem szorulok a segélyre. Hát ez az igazi nagy probléma! Ez a nagy gond! És az a nagy gond, hogy nekem adták az ingyenes állami oktatást, miközben jó családból jöttem! Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy még nem volt emberi kapcsolatom. Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy újratermelem magam közpénzen! Ti meg ezt nem meritek kimondani, és be vagytok szarva, hogy egyszer leszámolok veletek! Ne áltassuk itt egymást, ez az igazi botrány! Az az igazi botrány, ahogy a Marci beszél az ő haverjainak annak tizszer olyan jó minőségű egészségügyi szolgáltatás jut, mint nektek! És mivel az anyámnak ismerik a nevét, neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ehhez képest, társadalmi értelemben a pedofil gondolataim, az nem botrány, az kényelmetlen emberileg. Meg máshogy is lehet súlyos következménye, de őszintén szólva, erről inkább nem beszélnék. A társadalmi következménye az meg mindenkit érint. Ti azért nem mertek hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert féltek a rátok ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez csak pár tízezer hozzám hasonló "embernek" meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, nem a tietek. Azért nem dolgozom, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettem, hogy milyen lenne autófényezőnek lenni!

És egyébként pedig épp az az elmúlt 20 évnek a tapasztalata, épp az minden kormány munkájának tapasztalata, hogy nem abba szoktak belebukni emberek, ha valamit nem csinálnak, de ha csinálnak, akkor se... Francba is, mibe is akkor?

El kell indulni, tudni kell, hogy mit akartok csinálni! Irtózatos lesz a következő pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy a következő pár évben kb több millió forintot szívok le az adótokból.. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben először anyám azt mondta, hogy nem ad pénzt. Tavaly nyáron gyerekek. Egy perccel később meg is gondolta magát, úgy leordítottam a kiba..ott fejét... Tudom, hogy megértitek.

És el tudtam menni vidékre apámhoz nyugodtan, hogy megcsináltam, a hétszázát. Hogy nem lett neki jobb, igaza volt. De nekem, nekem, és csakis nekem, jobb lett. Erről szól az életem. Nem arról, hogy mikor alapítok családot meg hány gyerekem lesz. Fontos az is persze, tudom én. Nem vagyok naiv. De nincs benn az életem első száz legfontosabb ügyében, és én döntöm el, hogy melyikkel foglalkozom.

Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljatok neki, csináljátok meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom, hogy nem fogtok játszani semmilyen játszmát. Sem így, sem úgy, teszek rátok.

Amíg ezt az életvitelt tudom folytatni, addig így élek Ha már nem lehet és majd elmagyarázzátok, hogy igen, ti ezt előre megmondtátok hogy így lesz, na akkor nagy szarban leszek.

És írok majd egy kibaszott jó könyvet a masztipartikról.

Kell még valamit mondanom Tamás?