Neved:
Idézet forrása:
Kategória:
Szerző:
Szerző: majomcsapda, beküldte: Danyiil Romanovics (2010-06-01 10:20)
forrás link (1)
Feleim, Magyarok! Borzalmas álmot láttam az éjjel, melyet kénytelen vagyok most ismét feleleveníteni, hogy megoszthassam veletek, ugyanis a Nemzet Krónikásának sorsa múlhat rajta!
A választások éjszakáján járunk, a helyszín a Nemzeti Kávéház, ahol is a Jobbik ünnepli a kínkeservvel megszerzett 5 %-át. Jelen van a Nemzeti Oldal minden prominens szereplője; az egész Jobbik vezérkar, a hozzátartozó értelmiségi holdudvar is számos kiválósággal képviselteti magát. Krokó tanár úr, Molnár F. Árpád, Pál Marci, és történetünk főszereplője, Sodika is mind ott vannak. Mindenki tökrészeg, a hangfalakból a Megállj, megállj, kutya Szerbia című nóta szól végtelenítve.
Sodi egy piros-fehér csíkos Wayfarerre emlékeztető napszemüveget visel, de a lencse Nagy-Magyarország-alakú. Pál Marci fejét egy szopóálarccá alakított rózsaszín vegyvédelmi maszk fedi, testét nyilas karszalagokból összefércelt, meghatározhatatlan rendeltetésű ruha takarja, amely többet sejtet az intim régiókból, mint ami egy magamfajta konzervatív úr számára a jó ízlés keretei közé fér. Novák Előd vörös parókában, kisminkelve, francia manikűrrel a körmén szór csábos pillantásokat az összegyűltek felé a pulpitustól jobbra eső székről; az emelvényen éppen Morvai Krisztina szónokol. Morvai el van hízva, mázsa fölött lehet, szájából véres nyál fröcsög, és amikor külön megnyomja a “zsidó” szót, amely minden mondatában legalább kétszer elhangzik, kiröppen egy-egy foga is. Ujjaival olyan erővel markolja a mikrofont, hogy egy éles csattanással lepattannak a horogkereszt-motívummal díszített műkörmei. Egyik a Sodi előtt lévő long island iced tea-ben landol.
Ekkor a zene hirtelen megváltozik. A Night Boat to Cairo hajókürtre hajazó szaxofonjára az egybegyűltek unott képpel felállnak a székeikről és elindulnak Sodi felé, akárcsak valami zs-kategóriás zombifilmben.
Sodi láthatóan meg van rémülve. Pál Marci felé fordul segítséget várva, de Marci mással van elfoglalva: kiguvadt szemekkel Elődöt bámulja és veri a faszát, miközben a jobb csuklóját véresre harapdálva hörög.
Egy jéghideg kéz Sodi vállához ér. Endre halálra váltan fordul hátra, de már késő: négy nagydarab, lila bomberes, kisminkelt szkinhed megragadja, az asztalra löki. Letépik róla a könnyen szakadó kínai piacos ruhákat. Sodi halálra váltan, egy szál napszemüvegben kiáltozik segítségért, de ezzel senki sem foglalkozik. A társaság nagy része körbeállja és sátánian röhögve veri a faszát.
A szkinhedek hirtelen mozdulatlanná dermednek. Megjelenik Vona Gábor, aki Ronald McDonaldnak öltözve, sliccét laza mozdulattal feltépve közelít Sodi felé. Akik mellett elhalad, a földre borulnak, és a cipőjét nyalogatják. Mikor Vona Sodihoz ér, már kezében van a 40 centis körülmetélt kőkemény fallosza. Megáll Sodi fölött, és így szól:
- Te vagy az, akit Sodinak neveznek?
-Ggrrggrhhg…
-Válaszolj, kutya! – sipít rá affektálva az egyik őt lefogó szkinhed.
-Én vagyok.
-Akkor most jött el az idő, hogy megfizess a bűnödért, azért, mert nem mentél el az ártány-kuruc tárgyalást megörökíteni. Hogy miért tetted ezt, gyávaságból, vagy lustaságból, teljesen érdektelen. Most meglakolsz! – mondja Vona, és ráköp egy hurutosat a gigantikus péniszére, majd a kopaszok felé fordul: – Hozzátok a beöntőszettet!
Sajnos, vagy inkább szerencsére a hagymázas álom itt megszakadt. Összeizzadt takarómat lerúgva konstatáltam, hogy otthon vagyok kedvenc budai villanegyedemben, távol a Nemzeti Kávéháztól és a homoszexuális prolibűnöző csürhétől. Az egészet szörnyűséget a Klasszban elfogyasztott nem túl friss tőkehal számlájára írtam.
És hogy honnan tudom mindezt? Én voltam Vona Gábor!